Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

nézőpont
Mit akar az SZDSZ?
2008-09-24 16:00

Megnyugvással olvasom, hogy az SZDSZ-t ellenzéki pártnak tartja a megkérdezettek 43%-a, hiába a hajhúzós udvarlás. A Nézőpont Intézet szeptember eleji közvélemény-kutatása szerint a biztos résztvevők 3%-a szavazna a Liberális Pártra. Az összes megkérdezett 51% vélekedik úgy, hogy a választások utáni parlamentbe is bekerülnek, elérve az 5%-ot. Persze ez csak várakozás, de emlékeztetnék arra, hogy a kritikus tömeg nem a pártok, hanem Magyarország javát szolgáló kormányzást akar. Az ország javát pedig most a jóléti kiadások összegének csökkentése szolgálná. Ezáltal lehetne a kiadások csökkentésével azonos mértékben adóterhet csökkenteni, nem pedig a szürkegazdaság fehéredésére várva.

De mit is akar az SZDSZ? Szocialistább akarna lenni a Szocialista Pártnál, ahogy azt Tallián Miklós a cikkében állítja? A szerző összetéveszti a szolidaritást a jóléti állammal. Az igazság az, hogy a liberális Gyurcsány már akkor leborult a jóléti állam fétise előtt, amikor átszabta az egészségügyi pénztárakról szóló törvényt. A szakadás már csak annak a következménye volt, hogy a miniszterelnök minden más liberális ígéretét is megszegte, megállította a reformokat. Nem szolgálja eléggé (az őszödi beszédben fogadottak szerint) Magyarországot.

Gyurcsány Ferenc kormánya nem hajlandó a szociális kiadásokat megreformálni, nem nyúl az improduktív rétegek szerzett jogaihoz, szociális szempontokra hivatkozik. A szociális kiadások pazarlása pedig tovább erősíti az adókerülésre való hajlamot, hiszen vonzóvá teszi a könnyen elérhető állami juttatásokat, sérül a szolidaritás elve. Azé marad a teher, aki produkál de mégis rosszabbul él, mint a hátrányos helyzetűnek nevezett csoport több tagja. Magával a tipizálással van baj, ugyanis nem egészen nyolcvanezer nyugdíjas kap 25000 Ft alatti nyugdíjat, ám közel százezernek több a nyugdíja, mint 150 000 Ft. Kire hivatkozik a Megegyezés című írás szocdemagóg fejezetében Gyurcsány Ferenc? Melyik nyugdíjasra? Arra, aki majdnem éhen hal, vagy arra, aki az átlag nettó bér másfélszeresét kapja?!

Elfogadom, hogy azzal a durván két és félmillió nyugdíjassal, aki havonta százezer forint alatti összegből él meg ténylegesen, szolidaritást kell vállalni az aktív korúaknak (hiszen ez a nyugdíjrendszer lényege), de a magasabb nyugdíjú félmilliós tábor talán lehetne szolidáris nyomorgó nyugdíjas-társaival! Sőt azokkal is, akik a bruttó 170eFt fizetésből csak 110eFt-ot kapnak kézhez a magas adóteher miatt. A valódi szolidaritás az lenne, ha a bérterhek csökkentését a 100eFt fölötti nyugdíjrész adóterhelése is segítené.

Elfogadom, hogy a gyermeket nevelőkkel, a nagycsaládosokkal szolidaritást kell vállalni, a társadalomnak meg kell akadályozni a gyermekszegénységet. De miféle szolidaritás az, amikor a vagyoni előnyök (és más helyzeti adottságok) meg nem adóztatott erőforrásai mellé még a családi pótlékot is odanyomja az állam, ahelyett, hogy többet fordítana a szegénység okainak megismerésére és annak orvoslására. A valódi szolidaritás az lenne, ha csakis oda kerülne családi pótlék, ahol a gyermekszegénység fenyeget.

Az így felszabaduló összegekből további adócsökkentésre nyílna mód. Nem csodafegyver persze az adócsökkentés, nem úgy hat ahogy ezt a Fidesz politikusai gondolják, de Magyarország fejlődési lendülete csak akkor térhet vissza, ha régiós versenytársaival azonos, vagy kedvezőbb adókörnyezetben kínálhat munkát a tőkés. Ezt persze nem szabad egyedi kedvezményekkel megvalósítani (mert az a korrupció melegágya), hanem rendszerszintű, a magyar gazdaság mellett szolidáris reformintézkedések meghozatalával.

Ezt a szolidaritást képviseli most az SZDSZ, és emellett áll ki a TDP is.