Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

makro
Gazdaság nagyban
2008-06-13 18:00

Bevallom, hogy az elmúlt napokban azért sem szólaltam meg, mert nyomott hangulatba ejtett a legjobb barátom érdektelensége a TDP-szövegek iránt. Persze ezúttal is igaza volt Attilának, hogy a gondolataimat alátámasztó hivatkozások helyett inkább idézzem, amit fontosnak tartok. Igyekszem ennek az elvárásnak megfelelni, de arra kérlek Téged is, kedves ismeretlen olvasóm, hogy többször szólj hozzá(m) javító szándékkal!

"Se elkezdve, se befejezve" nincs a mi XX. századi közgazdaságtanunk, írja közös cikkében Horváth László és Király Júlia. Ebből idézek:

Marshall alkotta meg a mai közgazdasági viták egyik központi fogalmát, a "fogyasztói többlet"-et. A fogyasztói többlet abból adódik, hogy a piaci ár a "határon" alakul ki - azaz az árat a termékért legkevesebbet kínáló határfogyasztó szabja meg, így mindenki -, aki hajlandó lett volna többet fizetni a termékért, nyer a cserén. Ez a virtuális nyereség a fogyasztói többlet. A monopóliumok korlátozása, a versenytörvények kidolgozása és alkalmazása kapcsán néha már-már parttalanul hivatkoznak erre a fogalomra.
A fogyasztói többlet értelmezéséből nőtt ki a 20. század egy másik meghatározó közgazdasági áramlata, a jóléti közgazdaságtan. Minthogy általában a nagyobb jövedelműek lennének hajlandók a magasabb ár megfizetésére is, tehát ők élvezik a fogyasztói járadékot, ebből Marshall azt a következtetést vonta le, hogy ha a gazdagok jövedelméből elvesznek, ez nem befolyásolja a keresletet, míg ha az elvont hányadot odaadják a szegényeknek, jelentősen nőhet is. A Pareto-optimum tehát az egyensúlyi logikán belül átalakítható! A cső- és a kastélylakó mégiscsak átköltözik a polgárházba. Ezt a gondolatot fejleszti tovább Amartya Sen, aki mindezért a 20. század végén (1998-ban) Nobel-díjat kap."

[A fentebbi "Amartya Sen" link a http://tek.bke.hu/korok/sen/sen_magyarul.html oldalra, az indiai Nobel-díjas közgazdász szövegeire mutatott régebben, de az nem elérhető - tdp]

A idézett írás másik részében fölmerül a szintén Nobel díjas Robert Lucas neve, a következő idézet az ő gazdaságpolitika-kiritkáját ismerteti a szerzők szemszögéből:

Szerinte a gazdaságpolitikai felhasználásra szánt ökonometriai modellek az eredeti célra elvben használhatatlanok. Hibásnak tartja ugyanis azt a feltételezést, hogy a kiszámított paraméterek a gazdaságpolitika módosítása után is változatlanok maradnak, noha ebből következne az a lehetőség, hogy ha a modellben megváltoztatjuk a politikától függő változót, prognosztizálhatjuk annak hatását. Lucas szerint azonban a múltbéli idősorokból számított paraméterek maguk is módosulnak, hiszen a racionális szereplők az új intézkedésre reagálva megváltoztatják viselkedésüket. Summa summarum, csak a legalapvetőbb paraméterek (ízlés, technológia stb.) stabilak, de nincs kizárva, hogy ezek sem teljesen függetlenek a gazdaságpolitikától.

A TDP tervezett adópolitikája a fentieken alapul. Az egykulcsos és alsó adómentes sávot tartalmazó adókötelezettség (amelyben nincs más kedvezmény) biztosítja a progresszív adózást. A vagyoni előnyökből származó jövedelem hasonló megadóztatása mellett azt biztosítja, hogy a nagy vagyon fenntartását csak egy részének működő tőkévé való változásával lehessen biztosítani. Az összevont jövedelem akkor már bizonyosan jövedelemadó köteles legyen, amikor a megtakarításokra való hajlam erősebbé válik, mint a fogyasztási hajlam. A szociális létminimum alatti jövedelmeket a befolyt adókból ki kell egészíteni a szociális létminimumra, de ezt az állami támogatást kölcsönnek, visszafizetendő segélynek kell tekinteni, hogy a munkával szerzett jövedelmek ne kerüljenek hátrányba az így kapott juttatásokkal szemben. Az említett állami támogatás kamatmentes, akár élethosszig szóló, ha az egyén jövedelemszerző lehetősége nem javul. Viszont a kapott kölcsön az egyéni vagyont terheli, csakis a vagyon tehermentes része örökíthető, tehát mindig is hátrányosabb marad a munkával szerzett jövedelemnél. Az adórendszer és a támogatások leegyszerűsítése egyrészt csökkenti az adórendszer gazdaságtorzító hatását. Másrészt az adómentes sáv és az egyetlen adókulcs finomhangolása a jelenlegi bonyolult adó- és kedvezményrendszernél könnyebben modellezhetővé, ellenőrizhetővé válik.

Még egy időszerű kérdés. A Magyar Nemzeti Bank felelős a monetáris politikáért, a forint árfolyam-stabilitásáért. A kamatdöntések leghamarabb az állampapírpiacokat, több hónap múlva a vállalati és lakossági betét- és hitelkamatok szintjét, míg az inflációt csak másfél-két éves időkésleltetéssel befolyásolják. A Kormány felelős a fiskális politikáért, ami az adókon és a jövedelem-újraelosztáson keresztül a költségvetésben valósul meg. A kormány állami beruházásokkal csökkenti a piacgazdaság kilengéseit, és törvényességi felügyeletet gyakorol a piaci szereplők fölött.
A Nemzeti Bank függetlensége azért fontos, mert rövid távon összeütközésbe kerülhet a két politika, leginkább amiatt, hogy a szavazat-maximalizálásra törekvő kormány szívesen csökkentené az irányadó kamatot. Ez a jegybanki engedmény ugyanis csak két éven belül ütne vissza inflációban, pénzromlásban. A TDP a hosszú távú stabilitásra törekedve kívánja tiszteletben tartani a jegybank függetlenségét, egyeztetett és a fenti módon vázolt kiszámíthatóan stabil adópolitika segítségével teremtve stabilitást.

A következő szövegem a mikrogazdaságról szól, az etikus gazdaságról. Olvassátok el Barátaim! Szóljatok hozzá!