Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

A múlt héten már több írásban is kritizáltam a Cséfalvay Zoltán és Matolcsy György által szerkesztett "Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" című tanulmány elképzeléseit, most az önkormányzati tervekről fejtem ki a véleményemet.

A tanulmány 135. oldalán olvasható átalakítási terv mutatja, hogy a régiók közötti kiegyenlítés mennyire nem célja a jobboldali politikának:
"Magyarországon úgy kell átalakítani az adórendszert, hogy újra közvetlen és piaci kapcsolat legyen egy település gazdasága - vagyis a helyi adózó lakosok és vállalkozások -, valamint gazdagsága - vagyis helyi bevételei - között. Újra vissza kell állítani a település-rendszerben a piaci viszonyokat, a piac szankcionáló, jutalmazó-büntető szerepét. Azok a települések, amelyek a vállalkozások és a lakosság számára vonzó telephelyi politikát folytatnak, azok a nagyobb helyi adóbevételekben is élvezhessék ennek gyümölcseit. Azok a települések pedig, amelyek rossz telephelyi politikát folytatnak, viseljék ennek kockázatait, a lakosság és a vállalkozók elvándorlását, ennek következtében a helyi adóbevételek drasztikus csökkenését".

A vitairat ott kívánja bevezetni a piacot (önkormányzatokat piaci szereplővé változtatva), ahol erre semmi szükség, a piacot a piaci szereplők számára kell liberalizálni, nem pedig a közösségeket piacosítani. Az önkormányzati rendszer a köztársasági eszme helyi érvényesülésére való, hogy az állami adóbevételeket a helyi viszonyok ismeretében a helyi viszonyoknak megfelelő módon használják fel. A központi kormányzatnak a TDP szerint sincs a források biztosításán és az ellenőrzésen kívül nincs más tennivalója, de az a gondolat, hogy a helyi önkormányzatok rendelkezzenek kényük-kedvük szerint a beszedett adóbevétellel, a köztársasági eszmével ellentétes. Egyértelműen fogalmaz az Alkotmány 8. § (2) pontja: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja".

Amennyiben az önkormányzatok dönthetik el az adókivetés mértékét a vitairatban szereplő módon, akkor vagy az egyenlő teherviselés kötelessége nem érvényesül (a fejlettebb, gazdagabb települések lakóira alacsonyabb adóterhet fog kivetni az önkormányzat) vagy ha az adó mértéke mégis mindenütt hasonló lenne, akkor az állami feladatok közé sorolt szolgáltatások (közoktatás, közegészségügy, tömegközlekedés) területén nem fog érvényesülni a hozzáférésre vonatkozó jogegyenlőség minden állampolgár számára. Az elmaradottság és a fejlettség területi megosztottsága konzerválódik, a központi kormányzatnak pedig nem maradnak eszközei a különbségek kiegyenlítésére.

Akkor látszik tisztán az egészségügy privatizációjának harmadik-utas elképzelése, ha az egészségügy privatizálása elleni kirohanásokat egybevetjük az önkormányzatok piaci szerepvállalásának fentebb idézett tervével (ismerve a jelenlegi önkormányzati erőviszonyokat) és a vitairat alábbi mondatával (134 oldal).
"Ha Magyarországon ma válaszott testülettel, és saját bevételekkel, vagyis adókivetési joggal is rendelkező területi önkormányzatok lennének, akkor a kórházak átszervezésénél is minden bizonnyal olyan megoldások születhettek volna, amelyek jobban igazodnak az illető térség lakosságának anyagi erejéhez és a lakosság
egészségüggyel szembeni elvárásaihoz".

Értem én! A polgári (azaz gazdagabb) települések döntik el, diktálják az átszervezést, aztán az ellátási monopolhelyzet birtokában piaci szempontok alapján juttatnak a szolgáltatási javakból a kevésbé tehetős önkormányzatok polgárainak is, amíg a hűbéres nemesi vármegye-rendszer ki nem alakul, a megyei kiskirályok legnagyobb örömére. Ez lenne a másik szélsőség a totális állam "helyi adminisztráció"-ja helyett, gratulálok!

A TDP politikája szerint az önkormányzatok nem az egymással szembeni versengésre szolgálnak, hanem arra, hogy érvényesítsék a szubszidiaritás elvét, ami azt jelenti, hogy az egyenlő teherviselés adta erőforrásokat és az állami szolgáltatásokhoz (szolidaritáshoz) való hozzáférést a közösség legalacsonyabb szintjén határozzák meg. Ebből következően a (tulajdoni előnyöket is tartalmazó, összevont) jövedelem utáni adókat a központi irányítás határozza meg és szedi be, hogy a Köztársaság minden polgára egyenlően viselje a terheket. Az állam által nyújtandó szolgáltatások minimumát éppúgy a központi irányítás határozza meg (forrásszámításokkal együtt), hogy az egyenlő hozzáférésre való jog teljesüljön. Az önkormányzatnak célzott adókivetési joga a környezetet és a közösségi létet terhelő gazdasági folyamatokra a terhelés mértékével (nem jövedelemmel) arányosan van, az ebből származó bevételeit viszont az adott tehermentesítésre kell felhasználnia.
A központilag beszedett adókból az önkormányzatok egyrészt a normatív részt kapnak a lakosság létszáma (megoszlása) alapján az állami feladatok teljesítésére, másrészt megkapják az alacsony jövedelemek szociális létminimumra való kiegészítésére szolgáló összeget, harmadrészt pedig nyíltan pályázhatnak a feljesztési forrásokért. A központi kormányzatnak a felsorolt három keretösszeget biztosítani kell az önkormányzatok felé az éves költségvetés meghatározásakor, ehhez hozzájön még az önkormányzatok által kivethető adó. Az így kialakuló erőforrások felhasználásáról a szubszidiaritás elve szerint önkormányzati szinten döntenek. A központi kormányzat csupán a törvényességet vizsgálhatja.