Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

bianco
A társadalmi szerződésről
2010-07-21 08:00

Már a megjelenésekor olvastam a Hankiss Elemér Szedett-vedett? című írását (és a hozzá kapcsolódó Egy igazi társadalmi szerződés című cikket) a hvg honlapján, de csak most jutottam lélegzetvételnyi időhöz, így az alábbiakban igyekszem röviden válaszolni a szerző által föltett hét kérdésre, amely kérdések különösen aktuálisak most, amikor a Fidesz egy bianco szerződést lobogtat a tettei igazolására, ahogy azt már a tegnapelőtti les cadres (a káderek) című bejegyzésemben említettem.


1) Hogyan lehet biztosítani az esélyek egyenlőségét? Azt, hogy minden állampolgárnak többé-kevésbe azonos esélye legyen a tanulásra, a mobilitásra, életpályájának alakítására, egészsége[s] életre, létbiztonságra, emberi-állampolgári jogainak védelmére, tisztes megélhetésre, szabadságra, emberi méltóságra?

Egy társadalmi szerződés akkor hatékony, ha az elfogadók tudják, hogy a szerződést betartva számukra az akadályok száma csökken, a lehetőségeik pedig növekednek. Az akadályok leküzdése és a lehetőségek kihasználása persze jócskán függ az egyéni képességektől, tehát a társadalmi szerződés csakis olyan egyenlőséget garantálhat, amely szerint az egyén boldogulási lehetősége a társadalmi szerződés nélküli lehetőségéhez viszonyítva javul (minden szerződő számára) egyenlő mértékben.


2) Hogyan lehet az ezernyi magánérdeket közérdekké, mindannyiunk közös érdekévé összehangolni?

A magánember számára a társadalom többi tagja nem csupán együttműködő társként, hanem a boldogulást akadályozó tényezőként is megjelenik. Lényegében ez jelenti a magánérdekek és a közérdek ütközését, a minősítés nélküli együttműködés pedig maga a közérdek. A társadalmi szerződés tehát megállapodás arról, hogy ellentétes magánérdekek ütközése esetén hogyan viselkednek, miképpen működnek együtt a szerződést elfogadó felek.


3) Mit lehet s kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjjön ebben az országban az autonóm és felelősségteljes polgárok társadalma?

A társadalmi szerződés lényege, hogy a felek kötelezik magukat az együttműködésre, de megnevezik az együttműködés határait is, hogy mitől válik érvénytelenné a szerződés. Amennyiben az együttműködés elfogadását nem öntörvényű szabadsággal (azaz nem autonóm módon) választják a felek, vagy valamelyik szerződő (felelőtlen módon) kárt okoz, az a szerződés semmisségét okozhatja. Föltételezve azonban, hogy a szerződés betartása (az első kérdésre adott válaszban megfogalmazott) relatív előnyt jelent mindenkinek a szerződés nélküli állapothoz képest, várhatóan a megsemmisítést okozó viselkedés is elenyésző lesz. A jóléti paternalizmus tükrös mézeskalácsa helyett mindenképpen az általam egy éve megfogalmazott szükség-helyzet keserűbb, de a valós helyzetünkhöz méltó kenyerét ajánlom.


4) Hogyan lehet a civilizált emberi együttélés szabályrendszerét kidolgozni és mindennapi gyakorlattá tenni?

A társadalmi szerződés kidolgozásában és mindennapi gyakorlattá alakításában a társadalom minden tagjának részt kell vállalni, tehát ez nem csupán a politikai elit ügye és felelőssége. Ebből következően a szerződés egy ciklikus folyamat tárgya, amely a különféle szerződéstervezetek közreadásából, azok megvitatásából, egyrészről meggyőző képviseletéből, másrészről pedig annak elfogadásából vagy elutasításából áll. Elutasítás esetén módosított szerződéstervezet közreadásával újul meg a folyamat. Lényeges azonban, hogy a szerződéstervezet ne konkrét személyekről, hanem helyzetekről szóljon, és az elutasítás se személyek elutasítását jelentse, csakis az elfogadhatatlan kötelezettségek kizárását.


5) Mi lenne e tárgyalás- és tanulásfolyamat végterméke? Valamiféle kialakuló, hallgatólagos, íratlan közmegegyezés? Vagy írott szerződés? Munkaprogram? Vagy?

A folyamatnak nem lenne végterméke, a lényeg maga a folyamat, ahogy a különféle szempontok alapján írt és megvitatott, elfogadott és elutasított szerződéstervezetek tükrözik a társadalmi együttműködés lehetőségeit és közérdekként elfogadható egyezségeket. Mindenképpen világosan megfogalmazott, indulatmentes, a lehetséges változatokat lelkiismeretesen végiggondoló tervezetekre van szükségünk, amelyek az állampolgárok számára rövid és érthető módon, az értelmiségiek számára tudományos alapossággal, az államhatalom tisztségviselőinek és a törvényhozók asztalán pedig törvénytervezet formájában tartalmazzák az együttélés elfogadható elveit. Megannyi alkotmánytervezetre gondolok, amelyeket elegendő közmegegyezés esetén legitim alkotmányként rögzítene a törvényhozó hatalom. A folyamat, a kommunikációs cselekvés (nyilván) ezután sem fejeződne be.


6) Hogyan épülhet be ennek a megállapodásnak a szelleme és szabályrendszere a közgondolkodásba, a magyar társadalom mindennapi magatartáskultúrájába?

Éppen fordítva, a konszenzuskereső tanulási folyamat ciklikussága, a folyamatos kommunikatív cselekvés (nem pedig a propaganda) az, ami erkölcsi rendszer kifejlődéséhez vezethet (ha a társadalom éppen nincs a kóma állapotában), amely folyamat során kifejlődő közgondolkodás és a magatartáskultúra tárgyiasul elegendő legitimitást nyerve a törvényesített társadalmi szerződésben, az alkotmányban.


7) Hogyan függene össze, milyen kölcsönhatásban volna mindez az alkotmányozás folyamatával?

Alkotmányozni persze lehet hatalmi erőből is, de a jogi érvényesség nem jelent egyúttal racionális érvényességet is. Igaz, mindannyian alkalmazkodó lények vagyunk, ezért is válhatott a történelem során többször is racionalitássá a hatalmi kényszer, de (Habermassal szólva:) "különbséget kell tennünk egy norma személyközi elismertségének ténye és elismerésre-méltósága között".