Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

formás logika
Fakarika és közhely (1)
2009-06-12 15:00

Ma és a hétvége folyamán a Demokrácia és közjó című blog ellentmondásairól szólok. Eredetileg a formállogika címet viselte jelen írásom, de végül maradtam a formás logika mellett, hiszen a szerző, petibatya logikájának határozott formája van (élő fából fakarikát faragna), logikai következtetései azonban tévesek, hiszen a kiinduló állításai többnyire hiányosak, s ami hiányzik, éppen az cáfolja a gondolatmenetét. Persze nem ez az egyetlen probléma, hiszen a kiinduló fogalmak (demokrácia, közjó) világos megalapozása nélkül egyfajta idealizált utópia követelését olvashatjuk. A felsorolt hibákat eredetileg bejegyzésről bejegyzésre haladva akartam kimutatni, de erre majd akkor kerítek sort, ha erre az írásra megfelelő kommenteket kapok válaszul.

Petibatya írásainak alapgondolata a közjó, amit nála a béke, a jólét és a környezetvédelem közhelyes állapottya alkot. A roppantul leegyszerűsítő meghatározás után petibatya könnyedén használja a közjó fogalmát következtetéseiben, amivel a naiv időjósokhoz hasonlít, akik ugyan a légnyomás, páratartalom és hőmérséklet által meghatározott közérzetükből kiindulva találgattak, de sejtelmük sem volt a légköri dinamika részleteiről. Ilyenfajta dolog a közjó, amit az említett makrojellemzőkkel megfogalmazhatunk ugyan ezerszer, mégis az egyéni elfogadóképesség, a munkára való hajlandóság, valamint a cselekvése következményeit is figyelembe vevő egyén mikrojellemzői határozzák meg azt, hogy az adott társadalomban megvalósul-e a közjó. A javak optimális Pareto-hatékonyság szerinti elosztásánál azonban fontosabb egyének szubjektív érzete, amit a szupertisztességes eloszlás segítségével lehet a legmagasabb értéken tartani. "Egy elosztás akkor nevezhető (nem szigorúan) szupertisztességesnek, ha a résztvevők mindegyike a saját részét részesíti előnyben bármely más egyén részesedésével szemben, azaz egyik részt vevő csoport sem irigy a másikra" - olvashatjuk "A tisztességes elosztás mikroökonómiai elmélete" című dolgozatban. Értelmezésem szerint a közjó nem valami külsődleges cél a társadalomban, hanem az egyénekben meglévő irigység minimalizálása. De erről még írok az elkövetkező napokban...

Petibatya a pártos gondolkodást és az ideológiai közösséget fölösleges rossznak minősíti, pedig tudhatná, hogy az egyéni döntési mechanizmusok nem függetleníthetők a társadalomban meglévő ideológiai főáramoktól. A tapasztalatnak ellentmondó gondolat a politikai szereplők pártatlansága, hiszen még petibatya szövegei is jelentős ideológiai ballasztot hordoznak - erről holnap. De a legfontosabb ellenérv a pártatlan egyéni jelöltek ideája ellen az, hogy a független képviselők által meghozott közösségi döntés akkor is irracionális lehet, ha a döntéshozatalban részt vevők külön-külön racionális logika szerint voksolnak az egyes részkérdésekben. Ennek igazolása megtalálható "A racionális demokratikus véleményösszegzés korlátairól" című dolgozat tételeiben, én csak a szöveg záró gondolatát idézem:
"Hogyan lehetne elkerülni a közösségi döntéshozás irracionalitását? Természetesnek tűnik, hogy a véleménynyilvánítási szabadsághoz és az igazságossághoz (például ahhoz, hogy ne legyen diktátor) ragaszkodjunk. [...] a List-Pettit tétel társadalomfilozófiai következménye, hogy a kollektív racionalitás érdekében le kell mondanunk [...] arról, hogy minden kérdésben egymástól függetlenül döntsünk és az összes kérdésben való megállapodás az egyes kérdésekben hozott döntések aggregációja. Egy holisztikus megoldás felé mutat tehát az eredmény, ahol nem lehet egyes állításokról kontextusuk és következményeik nélkül dönteni".

Nem általában a pártos gondolkodás és pártpolitika, hanem az idelógiavesztés miatt széteső politikai közösség vezetett törvényszerűen a magyar politikai vezetők elmúlt tíz évben tapasztalhatő irracionális döntéseihez, a Magyar Köztársaság jelenkori állapotához. A Fidesz ideológiai fordulatai mögött tátongó üresség és az MSZP-SZDSZ koalíció belső ideológiai ellentmondásai irracionális döntésekhez vezettek, amelyek összességében minden parlamenti erő logikájának ellentmondtak ugyan, de a többségi szavazat ereje folytán mégis megvalósultak. Ugyanezt a kockázatot hatványozottan hordozná egy pusztán egyéni képviselőkből összeálló parlament, ahol a képviselők hasonló racionális elkötelezettség nélkül alakítanák ki közösségi döntést.

A tudományos gondolkodás legfrontosabb jellemzője a fundamentum-mentes mondatok holisztikus rendszere. A Tudományos Demokrácia Pártja éppen ehhez a modellhez hasonló módon kíván politizálni (ezért a "tudományos" jelző a névben), hogy az irracionális döntések lehetőségét csökkentse. Olyan politikai pártot akarok létrehozni amelynél a reprezentáció és információ között nem tátong szakadék. Olyan pártot, amely tagjai és támogatói számára világos eszmerendszert kínál, a választók bizalmát számonkérhető, általános érvényű (nem pedig egyes érdekcsoportoknak kedvező) reformprogram segítségével, álláspontjának nyílt vitájával kívánja megszerezni, hogy a hatalmi eszközök birtokában a politikai légkört és gazdasági életet erőszakmentesen stabilizálja.

Segítségeteket kérem (természetesen petibatya segítségét is :-) a Szociálliberális Fórum megalapításához!

Gyülekezzünk!