Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

reformlépések
Egy kormányprogram-tervezet főbb pontjai
2009-02-08 16:30

Tegnapi szövegemben már leírtam néhány szempontot, de ma és a jövő hét folyamán egyre pontosabban meghatározom egy lehetséges reformpolitika részleteit, indokolva az összefüggéseket. Legfontosabb feladat a valós jövedelmi helyzet megállapítása, hogy a teherviselés egyenlő és arányos lehessen, illetve fölismerhető legyen a rászorultság mértéke. Az állam a termelés résztvevőit tekintve semleges kell maradjon, tehát csakis a keresletet befolyásolhatja a közjó érdekében. A javak csereértékét a ritkaságuk és hasznosságuk határozza meg, tehát az állam az árakat nem torzíthatja el semmilyen indokkal, mert ezzel rejtett feszültséggócokat hozna létre. Az állam a közösséget képviseli a külvilággal szemben, a közösség összes tagjának emberi jogait védi, tehát a hatékony szociális védőhálót neki kell megvalósítania. De ennek a szociális védőhálónak a forrásait biztosítva is el kell kerülni a gazdaság versenyképességének romlását. Az alkotmányos megoldások közti vetélkedést egy olyan pártrendszernek, olyan politikai elitnek kell előkészíteni, amely szintén nem lehet forráshiányos, de a forrásokkal való visszaélések sem maradhatnak következmények nélkül. Végül a közösséget szolgáló államapparátusban dolgozók és a hatalom képviselői sem függetlenedhetnek a munkájuk és döntéseik anyagi következményeitől. A fölsoroltak érvényesítésére a TDP az alábbi lépésekkel jellemzett politikát fogja követni, ha megkapja a hatalomhoz szükséges bizalmat:

1) Jövedelemadók: Meg kell alkotni a vagyonok önértékelését szabályozó törvényt, ugyanakkor el kell törölni mindenfajta kedvezményt az adórendszerből, a többsávos adózás helyett az általános egykulcsos adózást kell bevezetni egy alsó adómentes sávot meghatározva. A vagyon alapján számított alapot és az éves jövedelmet összegezni kell, amely összeg szolgál az egységes adó alapjául. Ugyanilyen módon kell eljárni a vállalkozások jövedelme esetében, de ott az adómentes sávot csak annyiszorosan lehet figyelembe venni, ahány személy jövedelmét az adott vállalkozás biztosítja, és a vállalkozás köteles az ilyen módon keletkező adómegtakarítást beruházásokra fordítani.

2) Fogyasztási adók: A fogyasztással arányos adókat a fenntarthatóság (fizetési mérleg egyensúlya, környezeti terhelés csökkentése, stabilitás) elvét figyelembe véve kell meghatározni, tehát a szociális szempontokat az ide tartozó adófajtáknál is meg kell szüntetni. A szegénység orvoslására nem megfelelő válasz a többségében alacsony jövedelműek által fogyasztott javak fogyasztási adójának csökkentése, hiszen a célzott szociális támogatás hatékonyabb védelmet ad.

3) Ártámogatás: Hosszabb távon mindenfajta olyan ártámogatást meg kell szüntetni, ami nem az állam alkotmányos kötelezettségéből következik. Az eddig különféle szektorok ártámogatására fordított összegeket fokozatosan a nulláig kell csökkenteni. A versenysemleges támogatási elv olyan módon közelíthető meg, ha mindig az kapja a támogatást, aki a kisebb monopóliummal rendelkezik, ugyanis annak árbefolyásoló ereje is kisebb.

4) Gazdaságpolitika: Az adózás szintjét úgy kell meghatározni, hogy a szomszédos országokkal egyező, vagy azokénál kisebb legyen az jövedelemadózás terhe. A fogyasztási adókból származó bevételt ebből következően úgy kell tervezni, hogy jövedelemadók bevételeivel együtt fedezze kiadásokat. Persze közben figyelembe kell venni a fogyasztási adók exportra és importra gyakorolt hatását is. Az euró bevezetéséig a költségvetés tervezésével a 2006-ban megfogalmazott konvergencia-program szerinti makropályán kell haladni. Az euró 2014-es bevezetése után az államháztartást nullszaldósra kell tervezni és az államadósságot évi egy százalékkal csökkenteni kell.

5) Szociális támogatás: A fentebbi átalakítások veszteseit szociális támogatással kell segíteni, ám csak a rászorultakat, nekik is egyéni számlán nyilvántartott kölcsönként kell folyósítani a szociális támogatásokat. Az állam a kölcsön folyósítását nem tagadhatja meg, de különféle természetbeni juttatásokra átválthatja azokat. A juttatások tényleges formáit helyi, önkormányzati szinten kell eldönteni, de a döntési mechanizmus csakis szociális szempontokon alapulhat, semmiképpen sem gazdaságossági haszonelveken.

6) Választási rendszer: A központi hatalom (országgyűlési) képviselőit tisztán listás, a helyi hatalom (önkormányzati) képviselőit tisztán egyéni jelöltállítással kell megválasztani. A polgármesterek választását a kormányfő parlamenti megválasztásához hasonló módon kell végrehajtani. A pártokra fordítható állami támogatást a pártok igazolt taglétszáma arányában kell elosztani. A pártokat összes költségük részletes elszámoltatására, átvilágíthatóságra kell kötelezni. Amennyiben a pártok megsértik a rájuk vonatkozó költségvetési fegyelmet, akkor ezen fegyelem megsértésének mértékében veszítsék el az előbb említett állami támogatást.

7) Államreform: A köztisztviselők jogállását külön kell választani a választott képviselők jogállásától. A köztisztviselők bérmegállapítása úgy történjen, hogy az abból következő (a gazdaságban szétáradó) reálbér változás a GDP változásával mindig arányos maradjon. A képviselői juttatásoknak egy részét (munkabér) ugyanilyen szabályok szerint határozza meg a törvény, de a juttatások másik részét (társadalmitőke-profitot) egyfajta vállalkozói hitelként kapja a képviselő, aminek visszatérítése csak akkor engedhető el, ha a következő választásokon az adott képviselő újra a hatalomba kerül.