Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

gyámok
A közjó méltóságos urai
2010-08-16 15:30

Harmadjára próbálom meggyőzni petibatya blogtársamat (és olvasóimat) arról, hogy délibábot kerget, aki a gyámkodó elitre alapozza a rendszerét, akármilyen rendszer is az. Ezúttal petibatya A hatalommegosztásról haladóknak című írása kapcsán szólok, hogy végül ismét a TDP-re hivatkozva zárjam a sorokat.

Petibatya szövegeinek kulcsszava a szolgálat, szerinte mindenki szolgál, a politikai pártok (fúj!) a tőketulajdonosok, az ún. demosztokraták pedig (óh!) a közjó érdekeit. Hogy miért? Mert hát csak! A valóság ezzel szemben az, hogy mindenki a saját jól, rosszul fölismert enmagát igyekszik érvényesíteni, tehát az igazi haladás az lenne, hogy a rendszerhez való szolgai alkalmazkodás helyett az egyén képes legyen fölismerni önnön érdekeit, anélkül, hogy ezt eldöntené helyette valamilyen kiválóság, aki ráadásul még hatalmi erővel is bír. Akkor talán még választani is tudna az illető a zsákutcás eszmék között.

Vegyük elsőként az eszmék megosztó szerepét. Mitől is zsákutcás egy eszme? Leginkább attól, hogy önmagát igazolja, azaz nem a tapasztalathoz alkalmazkodik. Arra kérdésre, hogy mi a legitimitás forrása, petibatya egyértelmű választ ad, a tekintély. Rendszere igazi egypártrendszer, aminek a pártközpontja a Tudományos Akadémia. A valóság feltárása és az alternatívák kidolgozása, de a végrehajtó hatalom tagjainak kiválasztása is mind-mind a Tudományos Akadémia műhelyeinek, valamint szakmai szervezeteknek a kizárólagos joga. Ezért is illik rendszerére a scientokrácia név, inkább, mint a szerző által eszkábált szó, amely rendszernek elméleti megalapozása a legesleg- (méltóbb, kreatívabb, hitelt érdemlőbb, hozzáértőbb) jelzők halmozásából áll. Ezzel lényegében a társadalom egy szűk csoportjának különös racionalitása előjogot kap a választáskor, ami ellentmond az általános választójognak, és figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy racionális szemléletből is többféle akad. Az aktuális tudományos racionalitás az adott tudományág művelőinek megegyezésétől legitim, az egész társadalomra rendszeralkotó erővel rákényszeríteni ezt ugyanúgy elnyomó, mint egy szűk csoport katonai erejével vagy valamely fundamentális gyülekezet kizárólagos hatalmával jellemzett politikai rendszer vagy amelyben az egyházi hatalom összefonódik az állammal. Utóbbihoz való hasonlatossága miatt petibatya rendszere is (bár a tudás a legkevésbé fundamentális hit) a teokráciák családjába tartozik, azt vallásos tézist erőltetve a hatalomnak kiszolgáltatottakra, hogy a tudomány művelői tévedhetetlenek, ami pedig hamis kiindulópont. Nem ad választ petibatya arra a kérdésre (nem is foglalkozik vele), hogy a kiválasztott legeslegek tévedése esetén miképpen tud a társadalom védekezni a végrehajtás ellen, miképpen tudja korlátozni az esetleg tévúton járó elit önigazoló erőfeszítéseit, miközben erre a pártos demokrácia közéleti folyamatai megoldást nyújtanak. Egy pártpolitikus elhasználódik, elveszti méltóságát (Orbán Viktor tündöklése csakis a hazai politikusi mezöny nyomorúságos volta miatt lehetséges), ezért a tudomány politikai centrummá alakítása a tudomány fejlődése szempontjából sem volna szerencsés. A tudomány ugyanis egyrészt az igazság holisztikus mondatainak folyamatos újrafogalmazása, másrészt a társadalmi igényeknek való megfelelés, nem pedig a társadalom formálása. Formálódik az önmagától is, vannak saját törvényszerűségei, ahogy a megismerésnek is.

Nem vitatom a tudomány kiemelkedő és a felvilágosodást vezető szerepét. Ez a szerep azonban kevésbé hatalmi jellegű, inkább kommunikatív. Olyan mondatokat megfogalmazni, amik a tapasztalatnak és egymásnak legkevésbé mondanak ellent - ez a tudomány dolga. Olyan mondatokat megfogalmazni, amelyekkel a legnagyobb befolyás szerezhető - ez a politika lényege. Mindkettő racionális rendszer, mégis kevés a közös bennük. Nem segítené a társadalom fejlődését a legkiválóbbak által gyakorolt jóindulatú gyámkodás sem, ettől ugyanis éppenséggel a gyámoltalanság és az alázat gyakorlata szaporodna, ahogy a történelem során ez többször is előfordult.

Immanuel Kant szerint, a "felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni!"

Saját értelmünkre akkor támaszkodhatunk leginkább, ha gondolatainkat kifejtjük, pontosabban olyan politikai tettekre képes közegben fejtjük ki, amelyben a szavunk nem vész el. A Tudományos Demokrácia Pártja (TDP) eddig ismertetett tézisei alapján, a Szociálliberális Fórum kommunikatív cselekvő közösségében követné a felvilágosodás hagyományait.

Gyülekezzünk!