Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

szadeszecska
Az elutasítás akarása
2008-09-12 09:50

Tegnap a gyurcsányi ajánlat elfogadhatatlanságáról írtam, ma az SZDSZ szűkre szabott döntési lehetőségeit gondolom végig, bár talán már csak egyetlen lehetőség maradt, az elutasítás következetes akarása, bizalmatlanság az utolsó pillanatig. Hogy mikor jön el az utolsó pillanat?
Kiderül az is, de előbb röviden válaszolok anyakakas hozzászólására, szerinte a "Magyar Köztársaság jövőért felelőséget érző párt azzal, hogy nem mond igent a kormányprogramra, igent mond egy titkolt (talán nem is létező) pártprogramra és nem az esze hanem a hite szerint szavaz". Ez akkor lenne igaz, ha az SZDSZ nem rendelkezne saját programmal, ha nem lett volna koalíciós megállapodás és kormányprogram, amit az MSZP frakció nyomására a kormányfő felrúgott és semmibe vett. Van tehát program, amihez a miniszterelnök visszatérhetett volna, miután rájött, hogy az MSZP mégsem kormányképes erő az SZDSZ nélkül.

Véleményem szerint az 1994-ben kötött első MSZP-SZDSZ koalíció idején megkezdődött az SZDSZ szecskázása, azaz a rendszerváltó és nyugati értékrendszert képviselő és követő párt bizalmi tőkéjének felhasználása az MSZP legitimálásának biztosítására. Az SZDSZ nem tanult később sem a szavazóbázisának csökkenéséből, 2002-ben ismét koalíciót kötött az MSZP-vel. Igaz ugyan, hogy megbuktatta a népboldogító Medgyessy Pétert és megakadályozta, hogy az MSZP elnökség tagja, Szili Katalin legyen a Köztársasági Elnök, de aztán asszisztált Gyurcsány Ferenc kormányában a reformok elodázásához. A 2006-ban kötött koalíciós szerződésbe az SZDSZ programjából az egészségügyi reformok végrehajtása került, de ezeket tovább szecskázta az MSZP frakció a törvények megszavazásáig. Kit érdekelt a koalíciós megállapodás, holmi papír, ha az adott képviselő népszerűsége forgott kockán?! A privát tőke bevonására már alig alkalmas pénztártörvényt ugyan még megszavazta az országgyűlés (ekkor már a szocialisták keresték a kisebbségi kormányzás lehetőségét), de az önrészekről szóló népszavazási kampányban már teljesen magára maradt az SZDSZ. Az MSZP viselkedéséhez hasonló érdektelenséget és önző gátlástalanságot tapasztalhattunk korábban a Fidesz részéről is, aki rendre tönkretette koalíciós partnereit, elnyelve a szavazóbázisukat.

Ezúttal azonban az MSZP nagypárti érzéketlensége nem találkozott az SZDSZ nyugatos bizalmával, azaz hiába húzta el előttük Gyurcsány Ferenc az 1000 milliárdos adócsökkentés mézesmadzagját, tudható, hogy a miniszterelnök szava nem ér sokat. Hiába írnak ugyanis alá akármilyen szerződést vele, ha az MSZP képviselőcsoportját ez semmire sem kötelezi. A nyugatos értékrend, a jog tisztelete és a szavahihetőség ritka tulajdonság manapság a parlamentben. Megértem Fodor Gábort, hogy semmilyen közösséget nem vállal további valódi reformlépések megvalósulása nélkül. Az SZDSZ egyetlen lehetősége, ha a végszavazás pillanatáig hatályba lépő konkrét reformtörvényeket várjon el a kormánytól, és ellenzéki pártként csakis akkor szavazzon igennel a végszavazásnál (az utolsó pillanatban :-), ha a szocialista frakció követi az új megállapodást. Ha az MSZP nem akar reformot, akkor ne fogadják el a költségvetést, legyen előrehozott választás!

Igen, igen, MSZP-s urak és hívők, a semmittevésnek is politikai ára van! Ha a realitásoknak megfelelő döntésekbe vagy reformokba belebukik egy kormány, az csak a választók rövidlátását jelzi, de néha már egy ciklus elteltével kiderül, hogy ki volt a hamis próféta. Ezzel kapcsolatban kéretik visszagondolni a Bokros-csomag elleni tiltakozásra, és arra, hogy a Fidesz mégis elvesztette a 2006-os parlamenti képviselőválasztást! A semmittevés árát viszont nem csak egy cikluson keresztül fogja fizetni az a politikai erő, amelyik elvesztegeti Magyarország idejét. Nem szociális vívmány az a családi pótlék, amit a magánpalotában élő is megkap az esetleg bérlakásban élő adózótól levont összegből. Nem szociális vívmány az a nyugdíjemelés, amely minden nyugdíjasnak azonos százalékban ad emelést a kisnyugdíjasokra hivatkozva. Majd ha Gyurcsány Ferenc olyan megegyezést ajánl, amely a gyermekek és a családfenntartók elszegényedésének megakadályozását tekinti fontosabbnak a nyugdíj vásárlóértékének megőrzésénél, akkor beszélhetünk pazarlásmentes szolidaritásról. Olyanról, ami a TDP számára is elfogadható.

Széchenyi István gondolatai jutnak eszembe, idézem a Stádium Előszavának ma is érvényes gúnyos szavait: "[...]harsogtassuk Magyarország dicsőségét; keserítsük tűrhetetlen gőgünk által polgárinkat, és szorítsuk az adófizetőt mindig-mindig szorosb korlátok közé; regulázzuk őket, s vigyük el néha-néha a házi pénztárt, de a nemesi tolvajt éppen ne vagy csak gyengén büntessük; készítsünk szép utakat, de azokért ne fizessünk sat. sat. sat. Eszközöljük csak mindezt egy darabig még; ó, akkor, ne kételkedjünk, minden bizonnyal elérjük a dicső célt!!! ti. a magyarság végelhunytát vagy legszerencsésb esetben annak még néhány évig marasmus [azaz sorvadás, alultápláltság] közti tengését…"!