Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

nirvana
Újabb komment a közjó, mint képzet hatalmáról
2010-08-13 13:00

A demosztokrácia és közjó elkötelezett szószólója, petibatya ismét írt egy gyöngyszemnek is tekinthető blog bejegyzést A hatalommegosztásról kezdőknek címmel, amit jó ürügynek tartok, hogy a közjóra hivatkozás tartalmatlanságára rávilágítsak, ahogy a tegnapi bejegyzésem is az ő scientokrata elképzelései ellen szólt.

Kedves petibatya!

Kezdő hatalommegosztóként sincsenek kétségeink, a pártok valóban a hatalmuk maximalizásáért küzdenek, egypárti uralom esetén (amikor az összes hatalmi ág vezetőjét egyetlen pártvezér nevezi ki) ez a küzdelem aggasztóan eredményessé válik, főleg, ha a választójogra is van gondja az egypártnak. Azonban eljön a következő választás, amikor a polgárok eldöntik, hogy az egypárti uralom jó éveket hozott nekik vagy sem. Ha rosszul kormányzott az egypárt, ha nyilvánvaló károkat okozott Magyarországnak, akkor elveszíti majd a hatalmát, hiába módosítja ide-oda a választójogi törvényt, hiába a körzethatárokat stb. A kopogtatócédula gyűjtés időtartama is csökkenthető akár egyetlen napra, hiába, ha a választók elítélik a hatalmaskodót. Demokratikus keretek között az egypárt is elbukhat, hacsak nem hamisítja meg a választási eredményeket, a választójoggal való trükközés ugyanis nem hoz annyi szavazatot, hogy durva kormányzati hibák (amilyeneket pl. az MSZP-SZDSZ koalíció elkövetett) ellenére is hatalmon maradjon. A közjó tehát hosszabb távon érvényesül.

Hanem a folyamatos és tökéletes közjó az örökös és frenetikus boldogságélményhez hasonlatos (nirvana), aminek csak vegyszeresen tartható fenn az illúziója, abból pedig a dolgok makacs természete miatt lepusztulás (mybántalom) következik, ahogy még a válság előtt megtapasztaltuk, látva, amint Szlovákia előz. Mégis, miközben az Orbán-kormány újabb vegyszerrel (hasis helyett LSD-vel) próbálkozik, Neked a legfőbb gondod annak bizonygatása, hogy a demokrácia tulajdonképpen jól leplezett csoportérdek-érvényesítés. Igazad is van, különösen azokra (ezekre) az időkre nézve, amikor valamelyik csoport túlzottan legyengül ahhoz, hogy demokratikus ellensúly lehessen. Amennyiben mindegyik ellenérdekelt csoport közel egyforma erős (azaz hiteles a választók számára), akkor egyik csoport sem képes a saját önző érdekeit érvényesíteni, tehát egyezség kell szülessen a közjóról, vagyis önmagában az érdekérvényesítő szándékkal még nem lenne baj. Belátható az is, hogy ha nem lennének pártok, akkor is lenne érdekérvényesítés, csak rejtett formában. A valóságos közjó úgy fejlődhet ki, ha a megegyezés előtti érdekellentétek nyilvánosságot kapnak. Nem feltétlenül közjó minden, amit az - egyébként böcsülendő és tehetséges szakemberek alkotta - Országos Tervhivatal annak nyilvánít.

Mégis, igazi hegeliánus álláspontod az, hogy a politikai hatalomnak csakis a közjó eszméjéhez, és sosem a társadalmi csoporthoz, csoportokhoz kell kötődnie. Az abszolút kiszellemti a színtelen-szagtalan közjót magából, hogy aztán a köz angyali szolgái valóra váltsák az egyetlen igaz ideát. Szagot adnak neki és színt, testet a maguk különös szemlélete szerint. Nekem ez valahogy a XIX. századvég kísértetét juttatja eszembe, ami aztán hatalmas testet (testeket) öltött a huszadikban, hogy végül szorgos pártkáderek tegyenek tönkre minden közösséget, ami nem illeszkedett a diktált közjó fogalmához. Büdös és szürke lett minden.

(eddig a komment)
Szócséplés helyett persze hasznosabb lenne gyülekezési jogunkkal élni, és a jelenlegi centrális politikai teret (kvázi egypártrendszert) építgető hatalommal szembeszállni képes társadalmi csoportosulás, egy baloldali-konzervatív (BALKON) pártszövetség létrehozása, amely alkotmányozó támogatottságra törekedve állítja helyre az intézményes fékekkel biztosított demokráciát. A Tudományos Demokrácia Pártja (TDP) eddig ismertetett tézisei, valamint a Szociálliberális Fórum kommunikatív cselekvő közössége ennek a pártszövetségnek lehetne az egyik kezdeményezője, képviselője, része.

Gyülekezzünk, amíg lehet!