![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Pénteken az emberi erőforrásokról,
tegnap a gazdasági alapokról szóló részét kritizáltam a Cséfalvay Zoltán
és Matolcsy György által szerkesztett "Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság
Magyarországon" című
tanulmánynak, most a stílus és az erkölcsi megalapozottság kritikája
következik.
Valahogy úgy lehettek a szerkesztők is a vitairatukkal kapcsolatban, mint én vagyok
most ennek az írásnak a címével. Adni kellett valamit, hát ők szintén adtak is,
meg nem is: zárójelek közt. A nyitó hitvallás és a zárlatként közölt politikai
levél többet mond és őszintébb, mint az egész köztük levő tartalom. A köztes szakaszokban
több helyütt igaztalan vagy egyoldalú eszmefuttatások szerepelnek - ezekről majd
a jövő héten újra írok -, az ünnepélyesnek szánt zárlat egy gondolatát viszont most
ide idézem, hiszen hasonló elvekből kiindulva jutottam magam is arra a meggondolásra,
hogy új pártot kell alapítani:
A politika [...] elsősorban az erkölcs és tisztesség újraépítésében kell, hogy bizonyítson,
mert gazdasági siker nincs társadalmi együttműködés nélkül, és ezt veri szét nap,
mint nap az erkölcs és tisztesség megingása. A politika a gazdaság területén a sikerért
azzal tehet a legtöbbet, ha megszilárdítja a jogállamot és akkor, ha tudást, tőkét,
munkát ad minden polgárának.
A társadalmi együttműködés nem a politikával átitatott (fasizált) tömegek szembeállítását
jelenti, hanem a civil szféra békéje mellett a politika szereplőinek csendes (néha
hangosabb) parlamentbeli vitáját. Az erkölcs nem a magát erkölcsösnek érző kényszerítő
erejét, erőszakosságát jelenti, hiszen az erőszak maga is erkölcstelen. Az erkölcs
nem külsődlegesen kényszerít (arra a törvények szolgálnak), hanem belső késztetést
jelent. A tisztesség sem abban merül ki, hogy az illető alkalmas egy tisztségre,
hanem a közéletben való tisztaságot jelenti, egyfajta nyíltságot.
A Fidesz az erkölcsre hivatkozva próbálta kikényszeríteni a kormány bukását, miután
a lehallgatott őszödi beszédből Gyurcsány Ferenctől megtudtuk, hogy az ország valós
érdekeit alárendelték az általuk vélt országérdeknek, hogy a további alaptalan reáljövedelem-növekedést
követelő populista pártot távol tartsák a hatalomtól. Már a tegnapi, a gazdaságról
szóló szövegemben leírtam, hogy a 2000-ben kezdődött túlzott reálbér növekedés a
jelenlegi megszorítások oka. Addig a Fidesz a konzervatív politika egyenes útját
járta (első út), de félidőben a fogyasztás felpörgetése vált elsődleges céllá, amit
a hatalom elvesztése után is helyes politikának nevezett, majd hat éven keresztül
szociális demagógiával (második út) sulykolt bele a társadalomba. Ez az ostoba demagóg
propaganda eredményezte, hogy a 2006-os választást is elveszítették, hiszen a kampányukban
kimondott "rosszabbul élünk, mint négy éve" állítás általában véve hazugság volt,
ugyanis a reálbér a 2002-es szintnél 19%-kal volt magasabb. Azzal, hogy nem a túlköltekezés
veszélyeire hívták föl a figyelmet erkölcsi vétséget követtek el, ami kérdésessé
teszi azóta is a parlamentben gyakorolt gőgős kivonulásaik tisztességét a miniszterelnök
felszólalásaikor. Ha a miniszterelnök erkölcstelen, mert eltitkolta a hiány valós
nagyságát, akkor ők is azok, mert a valósággal nyilvánvalóan ellentétest állítottak.
Ennyit az erkölcsről és a tisztességről.
Olvasva viszont a vitairatot, módszeresen szocialista jelzővel illeti a pazarlással,
döntésképtelenséggel és részrehajlással vádolt kormányzást szembeállítva a szociális
Európával, aminek értékeit integrálni kívánja. Azonban csakis addig működhet ez
a szómágia, amely a mélytudatban kapcsolja össze a Szocialista (Párt) kifejezést
a negatív kormányzási eseményekkel, amíg a választók fel nem ismerik, hogy a két
nagy párt együtt játszotta el az ezredforduló nagy lehetőségét Magyarország modernizációjára.
A jogállam megszilárdítása nem az állam hatalmának megnövelése, sokkal inkább jól
meghatározott jogi normakövetési kötelezettség az állami tisztségekre pályázók és
a tisztségbe megválasztottak számára. A tudást az állam nem csak azzal adja, hogy
anyagi javakat biztosít a tanuláshoz, hanem azzal, hogy a politikai meggyőzést szolgáló
reklámanyagokon kívül használható információt is juttat a polgárainak, segítve őket
a racionális döntésben, a kampányt pedig választási időszakra tartogatja. Az államnak
nem feladata, hogy tőkét vagy munkát adjon minden polgárának, de az állami alkalmazottaktól
a tisztességes bérért tisztességes munkát kell megkövetelni. Az törvényhozó hatalomba
került megválasztott képviselők számára kötelező a jól dokumentált munka, a jegyzőkönyvezett
tevékenység. Az 1998-as Orbán kormány a jegyzőkönyvezést, amely az utókor számára
lehetővé tette volna a döntési mechanizmusok megismerését rövid úton megszüntette,
amit Pesti Sándor így említ "A kormányzati döntéshozatal mechanizmusai Magyarországon"
című cikkében:
[...] Már 1985-től kialakult az a szokás, hogy az ülésekről a rövid, és csak a legfontosabb
tényeket tartalmazó jegyzőkönyveken kívül részletes (50-60 oldalas) tartalmi összefoglaló
is készült. 1990-től pedig, egészen 1998-ig minden kormányülést hangfelvételen rögzítettek,
sőt az első két évben emellett szó szerinti jegyzőkönyv is készült.
Természetesen a felvételeket régebben is titkosították 50 évre, tehát normális magyarázat
nincs arra, hogy a hatalmon levők döntési mechanizmusa részleteinek megismerésétől
megfosztották az utókort. Micsoda önhittség rejtőzik abban a köztisztviselőben,
amelyik önmaga ítéli meg, hogy a munkájának melyik része lényeges, és melyik nem?!
A TDP kormányra kerülése esetén a társadalom számára fontossággal bíró háttér-információk
ilyen durva megsemmisítése nem fordulhat elő. Persze a döntésben résztvevőket óvni
kell az aktív közönség közvetlen ráhatásától, hiszen a közvetett demokrácia lényege
éppen az, hogy a rövidtávra szóló döntésekbe a szavazópolgárok nem szólnak bele,
hosszabb távon pedig (négyévente) lecserélhetik a döntéshozókat. Persze a fentebb
említett "aktív közönség" érintettségétől hajtva minden eszközzel megpróbálja befolyásolni
a döntéshozást. A befolyásolás jogszerűbb formája a lobbizás, de szélsőséges esetben
a magánszférát is veszélyeztető meggyőzési módszereket is alkalmazhatnak, ami a
döntés-előkészítés szintjén a köz számára sem előnyös, ezért csak a végleges döntést
kell publikálni, illetve a teljes döntési mechanizmus háttéradatait a levéltárban
elhelyezni a későbbi kutathatóság végett.
Megköszönöm buklac tegnapi hozzászólását! Igyekszem válaszolni
a fölvetésekre, az ő szövegét dőlt betűvel idemásolva:
A 2002-es kormányváltás utáni bernövelési hullámnak szerintem nem sok köze volt
Keynes-hez, inkább tűnt átgondolatlan népszerűséghajhászásnak. Hogy mit csinált
Megyó, annak elvileg nem volna sok köze a poszthoz. De a koncepciotlansag kapcsán
mégis van. Mert ugye M után jött a két év bevallottan koncepciótlan korszak (elkúrás)
aztán 2006-tól két év amiben duma szinten volt koncepció de megvalósulni keveset
láttunk, idén tavasztól meg megint nem lesz semmi két évig.
Fentebb (és már hónapokkal ezelőtt is) leírtam,
hogy a Medgyessy-féle hibás politika után Gyurcsány Ferencnek már nem volt ideje
a korrekcióra, tehát a koncepció egy populista párt hatalomba jutásának megakadályozása
volt.
Ehhez képest Matolcsyéknál láthatóan gondolkodnak valamin, ami lehet részben hibás
és lehet részben ellentétes a párt, pardon: a Párt hivatalos kommunikációjával,
de legalább reményt ad arra, hogy a következő kormánynak valamelyes fogalma lesz
arról hogy hova s hogyan akar eljutni. A jelen gazdasági helyzetben nyilvan nem
ugyvezető jellegű kormányra van szükség, hanem koncepciózus és kellő legitimitással
biró erős kormányra.
A reményen és a valamin való gondolkodás külsődleges jelein túl a TDP már hónapokkal
ezelőtt leírt egy rövid, programot, aminek részletei
talán jobban összeillenek, logikusabbak, mint a Fidesz hetente és kompetens személyenként
változó ötletparádéja. Erős kormányt pedig csak akkor kéne legitimálni a választáson,
ha a programja legalábbis néhány konkrétumokat tartalmaz a jelszavakon kívül!
Ez a legtöbb, amit 2010 adhat, az, hogy még az irány is jó legyen, nekem rózsaszinű
álomnak tűnik. A poszt lényegéhez: nincs olyan polititkai erő ma Mo-n, amelyik ne
kézivezérelne szivesen és amelyik nem osztogatna azonnal, amikor meglatja a naptárban,
hogy választások jönnek. Persze, fontos kijelentés, hogy a TDP ezzel szemben a visszafogott
szabályozást és a reálbérek átgondolt emelését részesíti előnyben, de deklaráció
szinjén más pártoknál is megvolt már.
Reményeim szerint jövő év elején megalapítható a TDP-elveket
megvalósító párt, addig folyamatosan csiszolódik az elvrendszer, hogy a következő
választásokra a legrészletesebb programmal szálljunk be a versenybe.
Apropó, ahogy az elmélet számára láthatatlan mikrofolyamatok miatt buknak totális
gazdaságelméletek, úgy buknak gyakorlatban a pártok mikrofolyamatai miatt az efféle
politikai alapvetések. Ettől még hajrá TDP!
A kockázat előttem is ismert. A párt megalapításával ezért is kell várni az
utolsó alkalmas pillanatig, hogy ne egy baráti társaságból létrejött ideológiaváltó
párttá váljunk, hanem tudományos megalapozottsággal állítsunk össze egy közérthető
programot, s csak azután éljünk gyülekezési jogunkkal a törvényességet és a demokrácia
íratlan szabályait mindvégig (vesztes helyzetben is) tiszteletben tartva.