Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Pénteken az emberi erőforrásokról, tegnap a gazdasági alapokról szóló részét kritizáltam a Cséfalvay Zoltán és Matolcsy György által szerkesztett "Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" című tanulmánynak, most a stílus és az erkölcsi megalapozottság kritikája következik.

Valahogy úgy lehettek a szerkesztők is a vitairatukkal kapcsolatban, mint én vagyok most ennek az írásnak a címével. Adni kellett valamit, hát ők szintén adtak is, meg nem is: zárójelek közt. A nyitó hitvallás és a zárlatként közölt politikai levél többet mond és őszintébb, mint az egész köztük levő tartalom. A köztes szakaszokban több helyütt igaztalan vagy egyoldalú eszmefuttatások szerepelnek - ezekről majd a jövő héten újra írok -, az ünnepélyesnek szánt zárlat egy gondolatát viszont most ide idézem, hiszen hasonló elvekből kiindulva jutottam magam is arra a meggondolásra, hogy új pártot kell alapítani:

A politika [...] elsősorban az erkölcs és tisztesség újraépítésében kell, hogy bizonyítson, mert gazdasági siker nincs társadalmi együttműködés nélkül, és ezt veri szét nap, mint nap az erkölcs és tisztesség megingása. A politika a gazdaság területén a sikerért azzal tehet a legtöbbet, ha megszilárdítja a jogállamot és akkor, ha tudást, tőkét, munkát ad minden polgárának.

A társadalmi együttműködés nem a politikával átitatott (fasizált) tömegek szembeállítását jelenti, hanem a civil szféra békéje mellett a politika szereplőinek csendes (néha hangosabb) parlamentbeli vitáját. Az erkölcs nem a magát erkölcsösnek érző kényszerítő erejét, erőszakosságát jelenti, hiszen az erőszak maga is erkölcstelen. Az erkölcs nem külsődlegesen kényszerít (arra a törvények szolgálnak), hanem belső késztetést jelent. A tisztesség sem abban merül ki, hogy az illető alkalmas egy tisztségre, hanem a közéletben való tisztaságot jelenti, egyfajta nyíltságot.

A Fidesz az erkölcsre hivatkozva próbálta kikényszeríteni a kormány bukását, miután a lehallgatott őszödi beszédből Gyurcsány Ferenctől megtudtuk, hogy az ország valós érdekeit alárendelték az általuk vélt országérdeknek, hogy a további alaptalan reáljövedelem-növekedést követelő populista pártot távol tartsák a hatalomtól. Már a tegnapi, a gazdaságról szóló szövegemben leírtam, hogy a 2000-ben kezdődött túlzott reálbér növekedés a jelenlegi megszorítások oka. Addig a Fidesz a konzervatív politika egyenes útját járta (első út), de félidőben a fogyasztás felpörgetése vált elsődleges céllá, amit a hatalom elvesztése után is helyes politikának nevezett, majd hat éven keresztül szociális demagógiával (második út) sulykolt bele a társadalomba. Ez az ostoba demagóg propaganda eredményezte, hogy a 2006-os választást is elveszítették, hiszen a kampányukban kimondott "rosszabbul élünk, mint négy éve" állítás általában véve hazugság volt, ugyanis a reálbér a 2002-es szintnél 19%-kal volt magasabb. Azzal, hogy nem a túlköltekezés veszélyeire hívták föl a figyelmet erkölcsi vétséget követtek el, ami kérdésessé teszi azóta is a parlamentben gyakorolt gőgős kivonulásaik tisztességét a miniszterelnök felszólalásaikor. Ha a miniszterelnök erkölcstelen, mert eltitkolta a hiány valós nagyságát, akkor ők is azok, mert a valósággal nyilvánvalóan ellentétest állítottak. Ennyit az erkölcsről és a tisztességről.

Olvasva viszont a vitairatot, módszeresen szocialista jelzővel illeti a pazarlással, döntésképtelenséggel és részrehajlással vádolt kormányzást szembeállítva a szociális Európával, aminek értékeit integrálni kívánja. Azonban csakis addig működhet ez a szómágia, amely a mélytudatban kapcsolja össze a Szocialista (Párt) kifejezést a negatív kormányzási eseményekkel, amíg a választók fel nem ismerik, hogy a két nagy párt együtt játszotta el az ezredforduló nagy lehetőségét Magyarország modernizációjára.

A jogállam megszilárdítása nem az állam hatalmának megnövelése, sokkal inkább jól meghatározott jogi normakövetési kötelezettség az állami tisztségekre pályázók és a tisztségbe megválasztottak számára. A tudást az állam nem csak azzal adja, hogy anyagi javakat biztosít a tanuláshoz, hanem azzal, hogy a politikai meggyőzést szolgáló reklámanyagokon kívül használható információt is juttat a polgárainak, segítve őket a racionális döntésben, a kampányt pedig választási időszakra tartogatja. Az államnak nem feladata, hogy tőkét vagy munkát adjon minden polgárának, de az állami alkalmazottaktól a tisztességes bérért tisztességes munkát kell megkövetelni. Az törvényhozó hatalomba került megválasztott képviselők számára kötelező a jól dokumentált munka, a jegyzőkönyvezett tevékenység. Az 1998-as Orbán kormány a jegyzőkönyvezést, amely az utókor számára lehetővé tette volna a döntési mechanizmusok megismerését rövid úton megszüntette, amit Pesti Sándor így említ "A kormányzati döntéshozatal mechanizmusai Magyarországon" című cikkében:
[...] Már 1985-től kialakult az a szokás, hogy az ülésekről a rövid, és csak a legfontosabb tényeket tartalmazó jegyzőkönyveken kívül részletes (50-60 oldalas) tartalmi összefoglaló is készült. 1990-től pedig, egészen 1998-ig minden kormányülést hangfelvételen rögzítettek, sőt az első két évben emellett szó szerinti jegyzőkönyv is készült.
Természetesen a felvételeket régebben is titkosították 50 évre, tehát normális magyarázat nincs arra, hogy a hatalmon levők döntési mechanizmusa részleteinek megismerésétől megfosztották az utókort. Micsoda önhittség rejtőzik abban a köztisztviselőben, amelyik önmaga ítéli meg, hogy a munkájának melyik része lényeges, és melyik nem?!

A TDP kormányra kerülése esetén a társadalom számára fontossággal bíró háttér-információk ilyen durva megsemmisítése nem fordulhat elő. Persze a döntésben résztvevőket óvni kell az aktív közönség közvetlen ráhatásától, hiszen a közvetett demokrácia lényege éppen az, hogy a rövidtávra szóló döntésekbe a szavazópolgárok nem szólnak bele, hosszabb távon pedig (négyévente) lecserélhetik a döntéshozókat. Persze a fentebb említett "aktív közönség" érintettségétől hajtva minden eszközzel megpróbálja befolyásolni a döntéshozást. A befolyásolás jogszerűbb formája a lobbizás, de szélsőséges esetben a magánszférát is veszélyeztető meggyőzési módszereket is alkalmazhatnak, ami a döntés-előkészítés szintjén a köz számára sem előnyös, ezért csak a végleges döntést kell publikálni, illetve a teljes döntési mechanizmus háttéradatait a levéltárban elhelyezni a későbbi kutathatóság végett.



Megköszönöm buklac tegnapi hozzászólását! Igyekszem válaszolni a fölvetésekre, az ő szövegét dőlt betűvel idemásolva:

A 2002-es kormányváltás utáni bernövelési hullámnak szerintem nem sok köze volt Keynes-hez, inkább tűnt átgondolatlan népszerűséghajhászásnak. Hogy mit csinált Megyó, annak elvileg nem volna sok köze a poszthoz. De a koncepciotlansag kapcsán mégis van. Mert ugye M után jött a két év bevallottan koncepciótlan korszak (elkúrás) aztán 2006-tól két év amiben duma szinten volt koncepció de megvalósulni keveset láttunk, idén tavasztól meg megint nem lesz semmi két évig.
Fentebb (és már hónapokkal ezelőtt is) leírtam, hogy a Medgyessy-féle hibás politika után Gyurcsány Ferencnek már nem volt ideje a korrekcióra, tehát a koncepció egy populista párt hatalomba jutásának megakadályozása volt.

Ehhez képest Matolcsyéknál láthatóan gondolkodnak valamin, ami lehet részben hibás és lehet részben ellentétes a párt, pardon: a Párt hivatalos kommunikációjával, de legalább reményt ad arra, hogy a következő kormánynak valamelyes fogalma lesz arról hogy hova s hogyan akar eljutni. A jelen gazdasági helyzetben nyilvan nem ugyvezető jellegű kormányra van szükség, hanem koncepciózus és kellő legitimitással biró erős kormányra.
A reményen és a valamin való gondolkodás külsődleges jelein túl a TDP már hónapokkal ezelőtt leírt egy rövid, programot, aminek részletei talán jobban összeillenek, logikusabbak, mint a Fidesz hetente és kompetens személyenként változó ötletparádéja. Erős kormányt pedig csak akkor kéne legitimálni a választáson, ha a programja legalábbis néhány konkrétumokat tartalmaz a jelszavakon kívül!

Ez a legtöbb, amit 2010 adhat, az, hogy még az irány is jó legyen, nekem rózsaszinű álomnak tűnik. A poszt lényegéhez: nincs olyan polititkai erő ma Mo-n, amelyik ne kézivezérelne szivesen és amelyik nem osztogatna azonnal, amikor meglatja a naptárban, hogy választások jönnek. Persze, fontos kijelentés, hogy a TDP ezzel szemben a visszafogott szabályozást és a reálbérek átgondolt emelését részesíti előnyben, de deklaráció szinjén más pártoknál is megvolt már.
Reményeim szerint jövő év elején megalapítható a TDP-elveket megvalósító párt, addig folyamatosan csiszolódik az elvrendszer, hogy a következő választásokra a legrészletesebb programmal szálljunk be a versenybe.

Apropó, ahogy az elmélet számára láthatatlan mikrofolyamatok miatt buknak totális gazdaságelméletek, úgy buknak gyakorlatban a pártok mikrofolyamatai miatt az efféle politikai alapvetések. Ettől még hajrá TDP!
A kockázat előttem is ismert. A párt megalapításával ezért is kell várni az utolsó alkalmas pillanatig, hogy ne egy baráti társaságból létrejött ideológiaváltó párttá váljunk, hanem tudományos megalapozottsággal állítsunk össze egy közérthető programot, s csak azután éljünk gyülekezési jogunkkal a törvényességet és a demokrácia íratlan szabályait mindvégig (vesztes helyzetben is) tiszteletben tartva.