Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Folytatom a szeptember végén megkezdett eszmefuttatásomat a jogalkotás ellentmondásairól. A liberális és republikánus szempontok különbségeit bemutató első rész után másodszorra a plurális jogalkotás felé vezető út első lépését ismertettem, amely a törvényhozás által definiált jogrend egysége mellett biztosítja az önkormányzatok számára helyi állapotoknak megfelelő felismert jog alkalmazását. Harmadikként a jogrendszer fenntarthatósága javításának módját az objektum-orientált jogrendszerben jelöltem meg, negyedszerre pedig a visszafogott kommunikációról, a döntés előkészítéséről szóltam a Tarka Magyar békemenet kapcsán. Mai (ötödik) szövegelésem tárgya maga a döntési folyamat, legyen szó jogalkotási vagy jogalkalmazási tevékenységről.

Induljunk ki a jelenlegi áldatlan helyzetből, amikor nem beszélhetünk a habermasi értelemben vett uralommentes kommunikációról, hiszen a politikai és jogalkotói tevékenység a szavazatmaximálásnak van alárendelve. A párbeszéd nem szimmetrikus, hanem hierarchikus szerkezetű, a közlő nem társnak, hanem alakítandó tárgynak tekinti a befogadót, pszichológiai eszközként használja a közlést, így próbálja a hallgatót a saját céljainak megfelelő tevékenységre késztetni. Természetesen ez a fajta kommunikáció nem zárható ki jogi vagy intézményes úton, de a felismerhetősége javítható azáltal, hogy a társadalom előtt megjelenítünk egy eltérő kommunikációs stílust, amely a közlések értelmezhetősége nem pedig a hatása. Olvasom a múlt szombati Tarka Magyar megmozdulásról írt kritikákat, hogy alacsony volt a részvétel. Ez csak a hatalomtechnika (Machiavelli) szempontja szerint probléma, erkölcsi (Arisztotelész) értelmezése szerint viszont eredmény, hiszen régen tapasztalt alkalmat teremtett az egyetértésre. Az összes párt vezetője aláírta a dokumentumot és a Köztársasági Elnök egyetértését fejezte ki: "Meggyőződésem, hogy tartós és megnyugtató megoldást csak a hosszú távra tekintő és hiteles politikai fellépés adhat. Ennek olyannyira kívánatos kialakításában a civil szerveződések akciói komoly segítséget jelentenek. Ez utóbbiakban mutatkozik meg igazán a szólásszabadság, az egyesülési és a gyülekezési jog jelentősége." - írta Sólyom László.

Megnyugtató döntési folyamat tehát úgy jöhetne létre, ha az állampolgárok nem valamilyen csoporthoz tartozásuk bizonyítására gyűlnének össze, hanem a jogrendszer megerősítésére vagy megváltoztatására irányuló törvényjavaslat, vagy nyilatkozat mellett foglalnának állást. Nem véletlenül emeltem ki a "mellett" szót, hiszen bármilyen megoldás tagadása jóval kevesebb információt ad, mint egy másik megoldás támogatása. A jogalkotás döntési folyamatába így vonható be a civil szféra, semmiképpen sem nyomásgyakorló eszközként. A nyomásgyakorlás már nem a szólás megvalósulása, hanem a fasizálódás egyik formája, hiszen a tömeg fenyegető erejét akár egy kisebbség is felhasználhatja saját céljaira, a döntés befolyásolására. Ennek megelőzésére a döntési folyamat védelme a publikumtól ugyanúgy közösségi érdek, mint ahogy szükség van a nyilvános párbeszédre és a vetélkedésre is. Persze alkotmányos garanciák nélkül ez is a hatalom egyoldalú megerősödéséhez vezetne.

A döntési folyamat a döntést előkészítő megszólalások, az érvek vetélkedése közben a döntésre jogosult személy (testület) belső tevékenysége, aminek nyilvánosságát késleltetni kell. Emellett mindenképpen szükség van a hatalom belső folyamatainak közreadhatóságára, ez alkotmányos követelmény kell legyen. Tehát az Alkotmányba kell foglalni, hogy a hatalommal felruházott összes tevékenységét, a lehető legmagasabb hűséggel dokumentálni kell és a dokumentációt meg kell őrizni a publikálásig. A döntési szabadság védelmében azonban a döntéshozó késleltetheti a döntési folyamat dokumentációjának a publikálását, kivéve, ha magasabb szintű döntéshozó kezdeményezi a publicitást. Ebben az értelemben (is) a legmagasabb szintű döntéshozó az országgyűlés. Az országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakra az összes döntési folyamat minden adatát nyilvánossá kell tenni, kivéve azokat, amiket kétharmados többséggel visszatartandónak nyilvánít a megszűnő országgyűlés. Az új országgyűlés viszont már egyszerű többséggel is dönthet a nyilvánosságra tartozó döntési dokumentációk köréről.

A TDP a döntési nyilvánosság fenti megvalósításával egyszerre látja szavatoltnak a döntési folyamatok védelmét egy manipulált közvélemény radikális nyomásával szemben, ugyanakkor biztosítja, hogy a választási kampányban megjeleníthetőkké váljanak a döntéshozók által elkövetett erények és hibák. A pártok ezekre a hiteles adatokra hivatkozva kerülhetik el az a kampány eldurvulását. Dönteni pedig a választó fog a tények megismerése után, hiszen ilyen módon valóban a tényeket ismerheti meg.