Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

ártámogatás
Egy kormányprogram-tervezet 3. pontjához
2009-02-11 15:30

A múlt vasárnap, azok káros hatásáról, illetve az elkerülhetetlen állami beavatkozásokról írok. A TDP ugyanis egyes területeken szükségesnek látja az árbefolyásolást, de csakis ott, ahol az államnak alkotmányos kötelezettségei vannak.

Lényegében a fogyasztási adók különböző mértéke is ártámogatás azon javak esetében, amelyek ÁFA kulcsa az átlagos ÁFA-szint alatti. Ezzel kapcsolatban tegnap már megírtam, hogy a fogyasztási adóknak a kereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosításával és a környezetvédelemmel van szoros kapcsolata, ezeken a területeken tehát alkotmányos kötelezettség a beavatkozás.

Az államnak a közösség védelmén, a pénzügyi és gazdasági egyensúly biztosításán kívül még számos olyan feladata van, amely alkotmányos kötelezettség, de szolgáltatásszerűen valósul meg, tehát a kereslet-kínálat törvényszerűségei érvényesülnek. A közoktatás, a közegészségügyi rendszer, a közbiztonság, a közigazgatás és a szociális rendszer fenntartása, az igazságszolgáltatás a forrásokkal való ellátása esztelen pazarlássá válhat, ha a ténylegesen szolgáltató személyek, szervezetek bevétele független a szolgáltatás minőségétől.

Az állami szolgáltatásokat igénybevevő állampolgár csak szűkre szabott politikai úton, a hatalommal fölruházott képviselőinek megválasztásával, rajtuk keresztül tud hatni az állami szolgáltatások színvonalára, mert a ténylegesen szolgáltató személyek jövedelmét nem tudja befolyásolni. Illetve tudja, de az a befolyásolás a központosított rendszer értelmét megkérdőjelező hálapénz vagy megvesztegetés. Az állam pedig azzal, hogy a köztisztviselők számára a teljesítménytől független bérezési normákat határoz meg, visszaél a saját monopolhatalmával. Nem a költségeket csökkenti, hanem a szolgáltatás mennyiségét korlátozza, a gyengén teljesítő közalkalmazottaknak is fizet elnéző módon, így azok jövedelme elszakad a szolgáltatások értékétől, a szolgáltatásban hiány alakul ki, ahogy ezt már januárban megírtam. A köztisztviselőkkel kapcsolatban a követelményrendszer többnyire kimerül az iskolai végzettség és a büntetlen előélet elvárásában, de a végzett munka eredményességére ritkán terjed ki.

A köztisztviselők egy része nem áll közvetlen kapcsolatban az állam szolgáltatásait igénylő polgárokkal (vagy a kapcsolat nem jár kölcsönös előnyökkel), esetükben a teljesítménymérést a tavaly májusban leírt (harmadik oldal) hierarchikus módján kell továbbra is megoldani, tehát a vezetők minősítsenek. Az állampolgári elégedettséggel mérhető szolgáltatásoknál viszont a szolgáltatást igénybe vevőnek kell minősíteni, ahogy már tavaly szeptemberben megírtam az államigazgatás fejlesztéséről szólva. Ugyanez érvényes az összes (ingyenességig) ártámogatott állami szolgáltatásra is, önrészt kell fizetni minden igénybevevőnek.

Az ártámogatás felfogható úgy, mint a közösség szempontjából fontos követelmények teljesítésének az ára. A támogatott ágazatok általában természetes monopóliumok, ahol a szolgáltatónak biztosítékot kell adni (erről írtam január végén), amit a fogyasztással arányos ártámogatás formájában kap vissza. Amennyiben az állam meghatározza a termék jellemzőit, akkor ennek a költségeit viseli azáltal, hogy a nem csak a biztosíték összegével támogatja a fogyasztást, hanem a közösség által megkövetelt minőségi követelmények (szabványok) ellenértékét is hozzáteszi. De ez túlságosan elméleti leírás, példaként a tömegközlekedés megvalósítandó támogatását említem. Az állam (az önkormányzat) megfogalmazza a minőségi követelményeket és közzéteszi, hogy mekkora összegű visszatérítést biztosít egy-egy utazónak (jegyhez, bérlethez). Ezután licitálnak a vállalkozók a szolgáltatás működtetéséért, s amelyik a legnagyobb összegű, a visszatérítéshez hozzáadandó biztosítékot ajánlja, az kapja meg a vállalkozás jogát. A fenti konstrukcióból következik, hogy az állam nem a vállalkozót támogatja, hanem csakis a fogyasztással arányos teljesítést. Ha a vállakozó csődöt jelent, az nem a közösség vesztesége, pályázhat új vállakozó a működtetés jogára.