Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

tekintetesek
Gyülekezzünk a hatalmi játszmák ellen (2)
2009-06-30 15:40

Tegnapi, bukásszolgálat című szövegemben szóltam az SZDSZ és az MSZP elleni fellépés egyik lehetséges módjáról és szükségességéről. Mai bejegyzésem a jelenlegi politikai elit tagjainak nagy részére vonatkozik, ők a képviseleti demokrácia tekintetes uraiként próbálják vezetni a népet. Van aki az orránál fogva, van aki a társadalom mérnökének szerepében tetszelegve, akad aki az Úrra hivatkozva követel erkölcsi alapokon nyugvó közösséget vagy az emberjogi dogma félreértelmezésével vár el abszurd tűrőképességet a normakövető egyénektől. De lássuk csak sorjában az említett "vezetési" formákat és a TDP által elfogadható megoldást!

A populista demagógia olyan ígérgetést (vagy fenyegetést) jelent, amelyeket a következményekre való tekintet nélkül vagy a következmények kellemetlen mellékhatását elhallgatva tesz valamely politikus. A fenyegető populista demagógia képviselője a Jobbik. Alaptalan ígérgetés jellemezte a Fidesz MPP (lumPP) és az MSZP (nemSZP) 2000-től 2006-ig követett politikáját. A Fidesz napjainkban is ezt a politikát műveli, pedig a gazdaság belső fogyasztással való élénkítése mindenképpen növelné az államháztartási hiányt, hiszen a tervezett fejlődés hozamában bízva kölcsönt kell felvenni külső forrásból vagy valamely belső forrást kell megrövidíteni. A Fidesz politikusai nem említik a gazdaságélénkítés forrását, sem a közösség függővé válását ettől a forrástól, de arról is hallgatnak, hogy a belső élénkítés gazdasági buborékképző hatása mennyire terheli meg a jövő nemzedéket.

A belső élénkítés egyfajta sikeresnek gondolt gazdasági elképzelést tesz kizárólagossá, kényszerít rá az adott társadalom egészére, miközben az elképzelés kiskapuinak segítségével, a valódi teljesítménnyel nem szolgáló nyerészkedés és lappangó gazdasági feszültségek csíráit is megteremti. A társadalom mérnökei bátran hirdetik, hogy jól ismerik a törvényszerűségeket, de közben pontosan azt a lényegi különbséget hanyagolják el a fizikai és társadalmi összefüggések közt, hogy utóbbiak esetében a "nagy tervet" megértő és akarattal bíró ember-atomok semmivé tehetik a legtökéletesebben fölépített rendszert is. Ilyenkor szokott a társadalom akarnok mérnöke összeesküvés-elméleteket gyártani és a terv elrontóit büntetni...

Persze akadnak tekintetes urak is, akik nem vesződnek azzal, hogy a dolog természetéből kiindulva értessék meg a közösségi cselekvés káros vagy előnyös oldalait, hanem tetteik elfogadtatására a tekintély erejét használják föl. Ha ők egy adott területen, vagy időszakban eredményesek voltak, akkor tessünk elfogadni, hogy azt is pontosan tudják, hogy mi a közjó. Efféle politikai rendszerbe nyomorítaná a társadalmunkat petibatya, de ezt teszi Orbán Viktor is, amikor szükségtelennek tartja a tervezett cselekvési program részleteinek ismertetését. Legyen a választóknak elég annyi, hogy aki tekintélyt szerzett, az a hatalom birtokában is tévedhetetlennek fog bizonyulni. Olyan egyoldalú túlbecslése ez az emberi tehetségnek, mint amilyen az MSZP-s multimilliárdos dzsesszdobosok koncertje volt, akik azóta bele is buktak az üres tamtamba. A tekintély megkönnyíti az utat a hatalomba, de hatalom eszközei már nem emberi léptékűek. Ezt átérezve a tekintetes urak némelyike a valóságon túlra helyezi a tekintély forrását, múltbéli minták tudatlan másolatát követeli a most élő nemzedéktől, ugyanakkor önmagát a felfoghatatlan tekintély követendő képviselőjének állítja be. A Kereszténydemokrata Néppárt és a múltbéli MDF nem véletlenül volt szövetségese a tekintélyelvűvé változott Fidesz-nek.

Bizakodó tekintetünket a rendszerváltás óta sokszor szeretve utált politikusainkra szegezzük, ők azonban ritkán néznek vissza a szemünkbe, tekintetük a messzi jövőbe szegeződik. Oda vetítik ki azt a fundamentumot, amit neveltetésük folytán, tanulmányaik során vagy taktikai okokból magukévá tettek. A nemzettudatra hivatkozva véresre kaparják régi sebeinket, az egyéni jogokra hivatkozva cselekvésképtelenné gyengítik a közösséget védő szervezeteket vagy szolgai módon másolják a világ fejlettebb részének jóléti tündöklését. A nemzet akkor erős, ha polgárai külön-külön erősek, s nem csak kényszer hatására szolidárisak a legyengültekkel, ha sérülésmentesen tudják megoldani a belső ellentéteiket. Az állam egyéni szabadságot sértő megnyilvánulásait a közszolgák munkájának maximális dokumentálásával kell korlátozni (hogy az igazságszolgáltatás hatékonyan fölléphessen jogsértés esetén), és nem azzal, hogy eszköztelenné tesszük a közszolgálatot végzőket. A politikának nem az emberi életet kell szabályozni, nem neki kell a jólétet biztosítani, hiszen akkor az emberek önszabályzásra való hajlama vagy a jólétért tett erőfeszítésre való képessége satnyul el, amit semmiféle hatalom sem tud pótolni. A politikának csak ott szabad fellépni, ahol az emberi kapcsolatok ellentmondásai hatalmi beavatkozás nélkül sérüléshez vezetnek (liberális arcvonás) vagy ott, ahol az egyén olyan mértékben gyengült el, hogy a munka világába saját erőből visszatérni képtelen lenne (szociális arcvonás).

A Tudományos Demokrácia Pártja igyekszik fundamentum és tekintélymentes mondatok segítségével összefüggő elvrendszert alkotni. A programjának reformlépései világosan bemutatják a választópolgárok számára, hogy mit kell tenni annak a szakértői kormánynak, amelyet a TDP parlamenti képviselői támogatni tudnak. A létrehozandó Szociálliberális Fórum lehetővé teszi a társadalmi folyamatokra való gyors és határozott reagálást, ugyanakkor megnehezíti a Fideszéhez hasonló ideológiai köpönyegváltást.

Gyülekezzünk!